Baráti szamárfül (mutatás) jubileumkor
Feledy Balázs, 2014.
Most, hogy már ötödik alkalommal kerül sor, s éppen április elsején a Szamárfül kiállításra,
mindig más-más alcímmel, nos, most azért – újra – járjuk körül a fogalmakat.
Április elseje hagyományosan a becsapás (átejtés?) napja, amit egy régies kifejezés úgy
fogalmaz, hogy „áprilist járatnak vele” (megtréfálják), s ha valakire azt állítjuk, hogy
„április bolondja”, akkor az olyan személy, akit ezen az elsejei napon beugrattak.
A szamárfül mutatás pedig valamiféle kigúnyolás. Lehet, hogy manapság mindkét, a tréfá-
hozközeli cselekvés kiveszőben van vagy megmarad gyermekkorunk emlékének, pedig
mindkettőre nagy szükségünk van, mégpedig azért, hogy bizonyítsuk rugalmasságunkat,
toleranciánkat, öngúnyra való képességünket, röviden és tömören: humorra való nyitott-
ságunkat. S ezen képességekre pedig nagy szükségünk van (volna).
Életünk tele van komoly (vagy komolynak tűnő vagy inkább: annak tartott) dolgokkal, ese-
ményekkel, körülményekkel, s egyre több a humorra érzéketlen ember körülöttünk.
Nos, ezt elégelte meg művész barátaim egy köre, Pestszentimre és Pestszentlőrinc jeles
értelmiségiei (és házastársaik!). Némi töprengés után pattant ki a gondolat: minden
évben legyen egy április elsejei tréfálkozó kiállítás „a Kondorban”, mely lehet, hogy becsap,
de az is lehet, hogy épp „igazságot oszt”, mely szamárfület mutat a valóságnak,
a fogyasztói társadalomnak, az életmódnak, nota bene: a művészetnek, a butaságnak,
a rossz tulajdonságoknak és még sok minden másnak. S most jön a lényeg: mindezt képző-
művészeti alkotásokkal tegye, s ne verbális viccekkel!
Nos, már az ötödik alkalom rendezésekor állíthatjuk: a kísérlet sikerült.
Nem azt kell állítanunk, hogy a műtét sikerült, s a beteg meghalt, hanem azt, hogy épp
az egészséges humor iránti érzék vizuálisan is szárba szökkent! Ráadásul úgy, hogy eb-
ből nem karikatúrák keletkeztek (ami nem megvetendő műfaj, sőt, csak itt és most nem
feltétlenül ez a kívánalom), hanem igen érzékletes és összetett mondandójú művek.
Felfedezhetjük, hogy a képzőművészeti eszköztár, persze erre alkalmas kreatív kezekben
(agyakban!) igenis ma is alkalmas a humor és a tréfa, sőt uram bocsá’: a vicc megjelení-
tésére, megformálására. Ez annál is inkább nagy eredmény, mert nem csak a körülmények
túl komolyak körülöttünk, de a művészet is. Vagy ha nem, akkor mindennek inkább a sötét,
morbid és abszurd oldalát bontja ki, s nem a humor felé fordul. Szamárfület mutatnak tehát
az alkotók, s kimondva-kimondatlanul azzal a szándékkal, amit Mark Twain állított:
„ A legjobb módszer önmagunk felvidítására, ha felvidítunk valaki mást.”
Ez az, ami már ötödszörre sikerül. Reméljük hamar „iskola érett” is lesz…